E. L. James: A Szürke/ és a Sötét ötven árnylata

 

A könyv amiről mindenki beszél. Nagyon kíváncsi voltam rá, hiszen mindenki oda meg vissza van tőle.

Christian Grey, dúsgazdag üzeletember irodájába, egy szép napon beesik egy rendkívül csinos, de ügyetlen lány Bella, jaj bocsánat Anastasia Steele. Greynek felkelti a kíváncsiságát a lány, de távol kell tartania magát tőle. "Az oroszlán bele szeret az ártatlan szűz bárányba." A fiatal úriember, kevésbé úrias ajánlatot tesz a kétbalkezes lánynak, akiért persze mindenki oda van, de ő ezt nem hiszi el. Szóval Grey furcsa, hülye szerződése...mi  van? Szentséges baszanttyú, Ana nem tudja, hogy mi a csudát csináljon, hiszen ő együtt szeretne lenni Greyel, de nem úgy ahogyon a férfi akarja, Ana többet akar. Az első könyvben tetszett Christian titokzatossága , a másik oldala, bár kicsit bizarr  a szexuális izlése, de egy igazán, kacér, humoros, jóképű, kedves, férfiről van szó. Még a második könyv fele is viszonylag tetszett, viszont onnantól átváltozott egy nyálas, szextengerré. Igaz a két könyv alatt még mindig nem értem hogy mi a lóért kell minden csók után egymásnak esniük. Szóval a könyv felétől Christian oroszlánból nyáladzós bárány lett. Na és innentől kezdtem megutálni. Az állandó nyávogás Mrs. Robinson miatt, a hülye "félek, hogy nem vagyok elég Christiannak", az "Ana ne hagyj el, mert abba belepusztulok" és a kedvencem a " Christian megbüntetett egy övvel, mert én kértem, de nem állítottam meg, utána meg a fájdalomtól szakítottam vele, de beleőrülök abba, hogyha nincs mellettem". Az Isten szerelmére mi a francért kéri meg a Ana C.-t hogy büntesse meg ha utána meg sírva elrohan, a csávó direkt megmondta neki, hogyha nem bírja szóljon. A szadista Christian, aki minden barna hajú csajt meg akar büntetni, mert a narkós kurva anyára emlékezteti, JÉZUSOM. Nálam az kiverte a biztosítékot amikor C sírni (!) kezdett. Nem arról volt szó, hogy C egy kemény legény aki sohasem sír, erre elkezd bőgni mert rosszat álmodott mert nincs mellette a csaja, és szerelmes lesz, jó ezzel nincsen semmi baj, de az a kényszeres paranoia... Ana meg mi a jó életért nem hiszi már el, hogy ez az idióta belezúgott?! És miért nem bír már leszállni arról az átokverte Mrs. Robinsonról? És miért nem fogadja el, hogy a környezetében lévő összes pasi, belé a k***va nagy szerencsétlenségbe szerelmes. Már nem azért most tuti én vagyok a hülye, de nem értem ezt a hülye " Ötven árnyalattal el vagyok cseszve" dolgot.
Nem mondom, hogy utáltam a könyvet, nem mondom hogy szerettem. Nem jó könyv mégis érdekel, és olvastatja magát, attól függetlenül hogy a du***son kívül más nincs benne, és egy bazi nagy Twilight koppintás. De kíváncsi vagyok arra, hogy ezzel a két idióta, elcseszett, hogy boldogul egymással. 

A két könyv:  3,5/5
Viszont a borítók nagyon tetszenek.

J. A. Redmerski: A soha határa

The Edge of Never 1. része.

Fülszöveg:

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?


Újabb kedvenc könyvem van. Amikor elkezdődött a történet, nem igazán tudtam hogy most hova tegyem, a csaj aki elvesztette a pasiját, aki nem tud sírni és fél kimondani a szeretlek szót. Natalie az emós csaj aki minden pasinak neki ugrana. Damon a  legjobb barát démoni barátja, aki a barátnője legjobb barátnőjére pályázott már 6. óta.  Camryn egy nap felül egy távolsági buszra és elindul valahova, ami nem Észak- Karolina. A buszon találkozik a rejtélyes idegennel, Andrew-al aki szintén nem tud sírni, mert a haldokló apja megtiltotta neki. Andrew megvédi Camryn egy perverz idiótától és ők ketten elkezdik hosszú közös kóválygásukat. Út közben egymásba szeretnek  és a két ember aki nem tud sírni, együtt sír. Az egész történet alatt mind a ketten hatalmas átváltozáson mennek keresztül, Andrew segít Camnek szabadnak lenni. Cam segít Andrewnak, valamiben. Amikor is útjuk végére érnek és Andrew ájultan esik össze, hiszen beteg. Cam végig melette van és Andrew képes felgyógyulni a betegségből. A vége szerintem rettentően cuki lett Camryn terhes, és Andrew megkéri a kezét.
Komolyan mondom elmegyek Amerikába, felülök egy távolsági buszra és addig megyek amíg nem találom meg a saját Andrewmat :D

Kedvenc karakter: Andrew, Camryn

Ami kifejezetten tetszett: utazgatás, hogy nem szerelem volt első látásra, és minden más

 Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5

A borító: 5/5

 

Rachel Vincent: Pride- Falka

 A Vérmacskák sorozat 3. része.
Fülszöveg:

NAGYON REMÉLEM, HOGY A MACSKÁKNAK TÉNYLEG KILENC ÉLETE VAN
Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése.
Háromból kettő. Nekem végem.
És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is.
Amennyiben a saját peremet túlélem…

Imádtam ezt is. Nagyon tetszett, hogy Faythe olyan bajjal száll szembe amit az erejével nem tud elintézni. Izgalmas volt nagyon tetszett. Viszont egy dolgot nem igazán értek, mi a "lószar" az, hogy a nőstény macskák ritkák mint a fehér holló,mégis találtak már kettő falkátlan nőstényt. Viszont az egészen dob a kettős recceszív gén dolog, ami nagyon érdekes.Szerintem "kicsit" túlságosan keményen kezelték azt, amikor Faythe megszegte a szabályt és bement a nőstényhez. Remélem hogy a következő részben a szart is kitapossák Malonból amiért elküldte Marcot, ezért nagyon mérges vagyok, de valahogy érzem, sőt biztosra tudom, hogy visszafog jönni.

Kedvenc karakter: MARC, Faythe, Jace, Faythe apja,
Ami kifejezetten tetszett:minden
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5
A borító: 5/5

Rachel Vincent: Rogue- Latrok

Vérmacskák sorozat 2. része

Fülszöveg:
"

Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.
Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…"
SPOILER
I-M-Á-D-T-A-M, ugyanolyan jó volt, mint az előző. Bár sokan azt írták hogy nem volt annyira izgalmas az eleje, mint az első, de mivel befejeztem az elsőt és rá 3 órára elkezdtem a 2-at, szinte olyan volt, mintha a kettő egy könyv lenne. Imádtam Marcot, nekem sokkal szimpibb, mint Jace, bár őt is bírom, hiszen hősködött és meg akarta menteni Faythe életét. Apropó Faythe, na őt meg bírtam volna tépni a közepétől  kezdve amikor összeveszett Marc-al. Mi a ******* nem bírta elfogadni azt a gyűrűt?!Fúú Andrew és Luiz! Manx-ot viszont a végére bírtam, nagyon váratlanul ért, hogy terhes. Faythe és Faythe mami pedig végre elintézték Luit-t :) . Nagyon szerettem a nyomozós jeleneteket is. Na én egyre jobban kezdek szerelmes lenni Rachel Vincent írásába, egyszerűen  imádom őt(is), de hogy csinálhatott ennyire borzasztó függővéget?!. Alig várom a következő részt!



Best of idézetek:

"– Jeff, adj valamit inni az uraknak – fordult a vörösbe öltözött ribanc, bocsánat, egzotikus táncos, a pultoshoz…."

"Vic szeme kitágult, én felé zuhantam, sem fékezni, sem kitérni nem bírtam. Kitártam a karomat, és egy balettozó víziló kecsességével landoltam rajta."

"– Minden férfi tudja, hogyan működik a kávéfőző – erősködött apám, és felállt, hogy velem jöjjön a konyhába. – Alapvető túlélési ösztön. Tizenkét évesen főztem le az első kávémat, habár anyám még négy évig nem engedte, hogy igyak is."

"Komolyan beszélek, Ethan. – Apánk arca elsötétült. – A világ nem készült fel az utódaidra. És én sem. <3"

"– És mit mondanánk? – támadtam rá, mert már láttam is magam előtt a többi tanácstag döbbent arcát. – A Tanács vezetőjének lánya az ebédszünetben, egy gyors numera közben véletlenül megfertőzte az ember pasiját, aki aztán hazáig követte, és amerre járt, sztriptíztáncosok tűntek el?"

"– Adok én neked, öt másodpercet adok, hogy felkelj, mielőtt végét szakítom minden apró lehetőségednek, hogy valaha is gyereket csinálj, akár nekem, akár másnak! Nem szabadultam ki – ami azt illeti, szinte meg sem mozdítottam Marcot – de a düh tisztán kiolvasható lehetett a szememben, mert apám megköszörülte a torkát és mindketten ránéztünk.
– Marc, kelj fel!
A szám is elnyílt meglepetésemben, a kezem visszahullott a hasamra. Az alfa nekem ad igazat? Marc helyett? Befagyott a pokol? Piros hó esik?
Apámra mosolyogtam, örültem, hogy támogat, még ha nem is volt rá szükségem. Le tudtam volna vetni magamról Marcot. Már volt rá példa.
De aztán apám egyszerűen hazavágta a pillanatot, amely apa és lánya minden előjel nélküli kötődését jelenthette volna. Marc szemébe nézett, finom ráncokkal szegélyezett szájszeglete mosolyra húzódott.
– Unokákat akarok."

Kedvenc karakter: MARC, Faythe, Jace, Ethan,
Ami kifejezetten tetszett: akció jelenetek, nyomozás

Ami nem tetszett: Nem is az hogy nem tetszett hanem inkább amire dühös voltam: FAYTHE, hogy elutasította Marcot, aztán meg sírt a szája.
A történet: 6/5
A borító: 5/5 - nagyon tetszik (ez is)

Rachel Vincent: Stray- Kóborok

Vérmacskák sorozat 1.
Fülszöveg:
"Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!"

Számomra ez a könyv újdonság volt, hiszen még soha nem olvastam vérmacskákról. Nagyon tetszett az, hogy végre egy talpra esett főhősnőről szól a történet, aki maga is olyan, mint a történet többi szereplője. Tetszettek az akció jelenetek. És a szerelmi háromszög, vagyis inkább négyszög. A történet elején még inkább Jace volt a szimpatikusabb, de a történet végére, közepére már Marc volt a favorit. A történet eleje kicsit bonyolult volt, a sok információról a vérmacskákról, a tanácsról, a nőstények és a kandúrok közötti dolgokról, de egyáltalán nem volt élvezhetetlen. Néha nagyon is egyet értettem Faythe-el, néha viszont fejbe bírtam volna vágni. Az elrablós rész is nagyon bejött és az is ahogyan elbánt Eric-el és Miguel-lel (HALÁL RÁJUK). Nagyon tetszett a végén az, hogy Marc mennyivel felszabadultabb lett, mint az elején, bár azért haragudtam is rá azért amit Jace-el tett. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy mi fog történni New Orleansban. Rachel Vincent eszméletlenül jól ír, és nagyon jó ötletei vannak, azt hiszem azután a könyv után a kedvenc íróim közé tartozik. ;)

Kedvenc karakter: Jace, Marc, Parker, Faythe,
Ami kifejezetten tetszett: szerelmi sokszög, vérmacskák, akció és egyéb jelenetekAmi nem tetszett: -
A történet: 6/5
A borító: 5/5 - nagyon tetszik

Kerstin Gier: Smaragdzöld

Időtlen szerelem trilógia 3. része
Fülszöveg:
"
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…"

Mivel az egész sorozatot másfél hét alatt kivégeztem, és csak olvastam és olvastam, nem volt időm a részek közben leírni a gondolataim és már nem is tudnám, hiszen mivel már elolvastam az utolsó részt, és tudom a történet végkimenetelét. De azért néhány szó az elősző részekről; Rubinvörös: A történet kicsit lassan indult be, de imádtam az új időutazásos dolgokat, a versikéket, amik igazán fülbemászóak voltak. GIDEON-t csupa nagy betűvel! Zafírkék: Azt hittem, hogy az első részt nem lehet felülmúlni, de tévedtem, túlszárnyalta az elképzeléseimet. Smaragdzöld és az egész sorozat: Hihetetlenül, tetszett ez az időutazós dolog, hiszen nem került a kezembe még ilyen könyv. Nagyon tetszettek ahogyan az írónő leírja egy adott kor ruházatát, épületeit. A sok fordulat, a Rubinvörösben rengeteg sok információt kellett feldolgozni ahhoz, hogy értsem a történéseket. A végére már belelehetett zavarodni is Gwen gondolat menetébe, a Gróf terveibe, és minden idővel kapcsolatos dologba. A Smaragdzöld végére kicsit meglepődtem Gideonon, addig végig kacér volt, arrogáns és végig játszadozott Gwennel. Ez nekem sokkal jobban tetszett, mint a végén a 'csöpögős' Gideon, úgy érzem neki is a végére marcipán szíve lett, de azért Gideon mégis csak Gideon, ezért hát szeretni kell :). Kerstin Gier nagyon jól kitalálta ezt a történetet, tökéletesen is írta meg (bár a végével nem nagyon vagyok kibékülve), és kívánok neki egy kalappal a további könyveihez, amit ha lefordítják magyarra, szívesen el is fogok olvasni.

"Rubinvörös holló száll az égen át,
Világok közt hallván a halottak dalát.
Ám alig eszmél rá titkos hatalmára,
Bezárul a kör, bármi is az ára.
Büszke oroszlán- arca sugárzó gyémánt,
De fényét sötét igézet ontja ki némán.
Amint a nap leáldozik, változást hoz Ő,
A holló halálával eljövend az idő."

Kedvenc karakter: GIDEON, Gwendolyn, Leslie, Xermius
Ami kifejezetten tetszett: időutazás, szerelem, minden!
Ami nem tetszett: olyan nem volt!
A történet: 6*/ 5 -az egész sorozat
A borító: 6*/5 -az egész sorozat, eszméletlenül tetszenek a könyvek borítói.

Kelley Armstrong: A szellemidéző (Sőtét erő trilógia 1.)

Fülszöveg:
"Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús,
soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…
SPOILER
Tetszett..tetszett. De annyira nem fogott meg. Nekem a főhősnő nyafogása, az hogy egyfolytában nyávog, hogy ő egy skizofrén, na ez nem jött be. Hál' istennek Derek felvilágosította őt arról hogy ő egy nekromanta. Ugye ebben a Lyle házban, igazi csodabogarak "laknak",vagyis inkább száműztetve vannak az emberi civilizációtól , mint például ugye Simon, aki (pontosan nem emlékszem már rá) ködöt tud csinálni (?), de ő egy teljesen normális gyerek aki csak a bátyja, Derek, miatt van az intézetben, mivel nem lehet magára hagyni, hiszen Derek nagyon erős, hogyne hiszen (azt hiszem) vérfarkas. Na ez egy nagy fordulat volt számomra. És ott van még Liz, akinek kopogó szelleme van, és akiért mindenki aggódik hiszen átszállították egyy másik intézetbe, a pszichopata Victoria, aki talán az egyetlen aki nem csodabogár, és persze Rae Chloé nagy barátnője, aki a tűzzel játszik. Na miután mindenkiről kiderült hogy micsoda, na utána kezdett a történet megfogni, a szerelmi háromszög, és a vége, a szökés na az beindította végre a történéseket. És mire belerázódtam volna jött az óriási függővég, és ez nagyon idegesített.

Kedvenc karakter: Derek

Ami kifejezetten tetszett:A vége, a szökés, a tervezgetés, amikor Derek megmentette Chloé-tAmi nem tetszett: Az eleje.
A történet: 4,5 /5
A karakterek: 5/5

A borító: 6*/5 -Egyszerűen gyönyörű!