Kedvenc karakter: Cortez, Kinga, Ricsi, Dave, Zsolti
Ami kifejezetten tetszett: Az egész!
Ami nem tetszett: Talán az egy kicsit hogy nem volt benne nagy konfliktus. Hamar vége lett.
A történet: 6/5
A karakterek: 5/5
A borító: 6/5
SPOILER idézetek:
" – Ki dobál hógolyót? – rontott ki Máday a porta ajtaján.
– Valaki megtámadta Kardos tanár urat – mondta Ricsi „döbbenten”.
– Ki volt az? – kerekedett el az ig. helyettes szeme.
– Nem tudjuk, csak láttuk, hogy elfutott – felelte Zsolti.
– Merre? – indult le Máday a lépcsőn.
– Arra – mutatott Zsolti a sarkon túlra azzal a szándékkal, hogy elküldi arra Mádayt sétálni.
– Arra?
– Igen. Máday néni, nem lesz nehéz megtalálni, mert kalóz szemkendőt viselt, és ha jól láttam a fél lába fából van – tette hozzá Zsolti, mire Máday megtorpant, és idegesen indult vissza felénk. – Tessék megkeresni! Nem juthatott messzire, hiszen nem lát, és sánta is!
– Nagy Zsolt, az agyamra mész! – dühöngött Máday, addigra meg Kardos is odaért hozzánk."
" – Basszus! – nézett fel Zsolti riadtan a telefonjából.
– Mi az? – kérdezte Dave rémülten.
– Basszus! Ott felejtettem a barátnőmet a suliban! – mondta, aztán olyan röhögésben tört ki, hogy lefeküdt a mellette lévő székre (Macu ölébe) és nem bírt felkelni.
– Hogy érted, hogy ott felejtetted? – kérdeztem nevetve.
– Mittom' én. Annyira görcsöltem, hogy Dave-ékkel minden oké legyen, hogy elfelejtettem, hogy van barátnőm – röhögött, aztán lefordult a székről, és beesett az asztal alá. És ekkor kész, mindenkiből kiszakadt az önfeledt nevetés."
" – Hogy megy a kémia? – érdeklődtem mosolyogva.
– Zsír az egész. Amit nem tudok vegyjelet, annak kitalálok egy új nevet – magyarázta.
– Például? – ráncoltam a szemöldököm.
– Unq. Az unikum – közölte.
– Hát, sok sikert a vegyészpályához – nevettem fel."
" – A többivel mi van? Hol van Pósa? – kérdezte Virágot Máday idegbetegen.
– Ööö… Úgy van, hogy Ricsi reggel lázas volt. Írt sms-t, hogy elég magas.
– Magas, ha? Mennyire? – tette csípőre a kezét Máday.
– Ííííj, hát nagyon. Asszem, 43-at mért – töprengett Virág.
– Jól van, Pósa ezek szerint lassan felforr. Nagyszerű. […]"
" – Aha. Szóval így gondolsz a repülőútra.
– Igen. Miért, te nem? – kérdeztem félve.
– Nem. Nem érdekel, ki ül mellettem, nem érdekel a turbulencia, nem kérek kávét, egyedül nézek filmet, nem alszom a gépen, de legfőképpen, nem beszélgetek.
– Óóó – vigyorogtam boldogan. – És ha hozzád szólnak?
– Nem szólnak.
– De ha mégis.
– Fejhallgató van rajtam végig, akkor is, ha nem hallgatok zenét. Így nem szólnak.
– Ááá. Ügyes – biccentettem elismerően.
– Bárki ülhetett volna mellettem a gépen. Nem érdekel. Egyetlen emberre lettem volna kíváncsi, ha ő nincs velem, akkor mindenki elmehet a…
– Értem – virultam ezerrel. Vagyis, várjunk csak. Az, ugye, én vagyok? Meg sem kellett kérdeznem, Cortez a töprengő fejemet látva elröhögte magát.
– Igen, te – erősített meg. Hűűű :)"
" – Reni. Tudom, hogy ez neked fura – kezdte Cortez, megfogva a kezem. – És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom.
– Igen? – vigyorogtam önfeledten.
– Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.
– Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm.
– Ja, gondoltam, hogy erre nem vagy felkészülve.
– Hozzászokom a gondolathoz. Menni fog. Erős vagyok."