2013. június 27., csütörtök

Rachel Vincent: Rogue- Latrok

Vérmacskák sorozat 2. része

Fülszöveg:
"
Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.
Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…"
SPOILER
I-M-Á-D-T-A-M, ugyanolyan jó volt, mint az előző. Bár sokan azt írták hogy nem volt annyira izgalmas az eleje, mint az első, de mivel befejeztem az elsőt és rá 3 órára elkezdtem a 2-at, szinte olyan volt, mintha a kettő egy könyv lenne. Imádtam Marcot, nekem sokkal szimpibb, mint Jace, bár őt is bírom, hiszen hősködött és meg akarta menteni Faythe életét. Apropó Faythe, na őt meg bírtam volna tépni a közepétől  kezdve amikor összeveszett Marc-al. Mi a ******* nem bírta elfogadni azt a gyűrűt?!Fúú Andrew és Luiz! Manx-ot viszont a végére bírtam, nagyon váratlanul ért, hogy terhes. Faythe és Faythe mami pedig végre elintézték Luit-t :) . Nagyon szerettem a nyomozós jeleneteket is. Na én egyre jobban kezdek szerelmes lenni Rachel Vincent írásába, egyszerűen  imádom őt(is), de hogy csinálhatott ennyire borzasztó függővéget?!. Alig várom a következő részt!



Best of idézetek:

"– Jeff, adj valamit inni az uraknak – fordult a vörösbe öltözött ribanc, bocsánat, egzotikus táncos, a pultoshoz…."

"Vic szeme kitágult, én felé zuhantam, sem fékezni, sem kitérni nem bírtam. Kitártam a karomat, és egy balettozó víziló kecsességével landoltam rajta."

"– Minden férfi tudja, hogyan működik a kávéfőző – erősködött apám, és felállt, hogy velem jöjjön a konyhába. – Alapvető túlélési ösztön. Tizenkét évesen főztem le az első kávémat, habár anyám még négy évig nem engedte, hogy igyak is."

"Komolyan beszélek, Ethan. – Apánk arca elsötétült. – A világ nem készült fel az utódaidra. És én sem. <3"

"– És mit mondanánk? – támadtam rá, mert már láttam is magam előtt a többi tanácstag döbbent arcát. – A Tanács vezetőjének lánya az ebédszünetben, egy gyors numera közben véletlenül megfertőzte az ember pasiját, aki aztán hazáig követte, és amerre járt, sztriptíztáncosok tűntek el?"

"– Adok én neked, öt másodpercet adok, hogy felkelj, mielőtt végét szakítom minden apró lehetőségednek, hogy valaha is gyereket csinálj, akár nekem, akár másnak! Nem szabadultam ki – ami azt illeti, szinte meg sem mozdítottam Marcot – de a düh tisztán kiolvasható lehetett a szememben, mert apám megköszörülte a torkát és mindketten ránéztünk.
– Marc, kelj fel!
A szám is elnyílt meglepetésemben, a kezem visszahullott a hasamra. Az alfa nekem ad igazat? Marc helyett? Befagyott a pokol? Piros hó esik?
Apámra mosolyogtam, örültem, hogy támogat, még ha nem is volt rá szükségem. Le tudtam volna vetni magamról Marcot. Már volt rá példa.
De aztán apám egyszerűen hazavágta a pillanatot, amely apa és lánya minden előjel nélküli kötődését jelenthette volna. Marc szemébe nézett, finom ráncokkal szegélyezett szájszeglete mosolyra húzódott.
– Unokákat akarok."

Kedvenc karakter: MARC, Faythe, Jace, Ethan,
Ami kifejezetten tetszett: akció jelenetek, nyomozás


Ami nem tetszett:
Nem is az hogy nem tetszett hanem inkább amire dühös voltam: FAYTHE, hogy elutasította Marcot, aztán meg sírt a szája.

A történet:
6/5
A borító:
5/5
- nagyon tetszik (ez is)

2013. június 24., hétfő

Rachel Vincent: Stray- Kóborok

Vérmacskák sorozat 1.
Fülszöveg:

"Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!"

Számomra ez a könyv újdonság volt, hiszen még soha nem olvastam vérmacskákról. Nagyon tetszett az, hogy végre egy talpra esett főhősnőről szól a történet, aki maga is olyan, mint a történet többi szereplője. Tetszettek az akció jelenetek. És a szerelmi háromszög, vagyis inkább négyszög. A történet elején még inkább Jace volt a szimpatikusabb, de a történet végére, közepére már Marc volt a favorit. A történet eleje kicsit bonyolult volt, a sok információról a vérmacskákról, a tanácsról, a nőstények és a kandúrok közötti dolgokról, de egyáltalán nem volt élvezhetetlen. Néha nagyon is egyet értettem Faythe-el, néha viszont fejbe bírtam volna vágni. Az elrablós rész is nagyon bejött és az is ahogyan elbánt Eric-el és Miguel-lel (HALÁL RÁJUK). Nagyon tetszett a végén az, hogy Marc mennyivel felszabadultabb lett, mint az elején, bár azért haragudtam is rá azért amit Jace-el tett. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy mi fog történni New Orleansban. Rachel Vincent eszméletlenül jól ír, és nagyon jó ötletei vannak, azt hiszem azután a könyv után a kedvenc íróim közé tartozik. ;)

Kedvenc karakter: Jace, Marc, Parker, Faythe,
Ami kifejezetten tetszett: szerelmi sokszög, vérmacskák, akció és egyéb jelenetek
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5
A borító:
5/5
- nagyon tetszik

Kerstin Gier: Smaragdzöld

Időtlen szerelem trilógia 3. része
Fülszöveg
:
"
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…"

Mivel az egész sorozatot másfél hét alatt kivégeztem, és csak olvastam és olvastam, nem volt időm a részek közben leírni a gondolataim és már nem is tudnám, hiszen mivel már elolvastam az utolsó részt, és tudom a történet végkimenetelét. De azért néhány szó az elősző részekről; Rubinvörös: A történet kicsit lassan indult be, de imádtam az új időutazásos dolgokat, a versikéket, amik igazán fülbemászóak voltak. GIDEON-t csupa nagy betűvel! Zafírkék: Azt hittem, hogy az első részt nem lehet felülmúlni, de tévedtem, túlszárnyalta az elképzeléseimet. Smaragdzöld és az egész sorozat: Hihetetlenül, tetszett ez az időutazós dolog, hiszen nem került a kezembe még ilyen könyv. Nagyon tetszettek ahogyan az írónő leírja egy adott kor ruházatát, épületeit. A sok fordulat, a Rubinvörösben rengeteg sok információt kellett feldolgozni ahhoz, hogy értsem a történéseket. A végére már belelehetett zavarodni is Gwen gondolat menetébe, a Gróf terveibe, és minden idővel kapcsolatos dologba. A Smaragdzöld végére kicsit meglepődtem Gideonon, addig végig kacér volt, arrogáns és végig játszadozott Gwennel. Ez nekem sokkal jobban tetszett, mint a végén a 'csöpögős' Gideon, úgy érzem neki is a végére marcipán szíve lett, de azért Gideon mégis csak Gideon, ezért hát szeretni kell :). Kerstin Gier nagyon jól kitalálta ezt a történetet, tökéletesen is írta meg (bár a végével nem nagyon vagyok kibékülve), és kívánok neki egy kalappal a további könyveihez, amit ha lefordítják magyarra, szívesen el is fogok olvasni.

"Rubinvörös holló száll az égen át,
Világok közt hallván a halottak dalát.
Ám alig eszmél rá titkos hatalmára,
Bezárul a kör, bármi is az ára.

Büszke oroszlán- arca sugárzó gyémánt,
De fényét sötét igézet ontja ki némán.
Amint a nap leáldozik, változást hoz Ő,
A holló halálával eljövend az idő."

Kedvenc karakter: GIDEON, Gwendolyn, Leslie, Xermius
Ami kifejezetten tetszett: időutazás, szerelem, minden!
Ami nem tetszett: olyan nem volt!
A történet: 6*/ 5 -az egész sorozat
A borító: 6*/5 -az egész sorozat, eszméletlenül tetszenek a könyvek borítói.

2013. június 22., szombat

Kelley Armstrong: A szellemidéző (Sőtét erő trilógia 1.)

Fülszöveg:
"Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús,
soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…
SPOILER
Tetszett..tetszett. De annyira nem fogott meg. Nekem a főhősnő nyafogása, az hogy egyfolytában nyávog, hogy ő egy skizofrén, na ez nem jött be. Hál' istennek Derek felvilágosította őt arról hogy ő egy nekromanta. Ugye ebben a Lyle házban, igazi csodabogarak "laknak",vagyis inkább száműztetve vannak az emberi civilizációtól , mint például ugye Simon, aki (pontosan nem emlékszem már rá) ködöt tud csinálni (?), de ő egy teljesen normális gyerek aki csak a bátyja, Derek, miatt van az intézetben, mivel nem lehet magára hagyni, hiszen Derek nagyon erős, hogyne hiszen (azt hiszem) vérfarkas. Na ez egy nagy fordulat volt számomra. És ott van még Liz, akinek kopogó szelleme van, és akiért mindenki aggódik hiszen átszállították egyy másik intézetbe, a pszichopata Victoria, aki talán az egyetlen aki nem csodabogár, és persze Rae Chloé nagy barátnője, aki a tűzzel játszik. Na miután mindenkiről kiderült hogy micsoda, na utána kezdett a történet megfogni, a szerelmi háromszög, és a vége, a szökés na az beindította végre a történéseket. És mire belerázódtam volna jött az óriási függővég, és ez nagyon idegesített.

Kedvenc karakter:
Derek

Ami kifejezetten tetszett:A vége, a szökés, a tervezgetés, amikor Derek megmentette Chloé-tAmi nem tetszett: Az eleje.
A történet:
4,5 /5
A karakterek: 5/5

A borító: 6*/5 -Egyszerűen gyönyörű!