Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 7-Útvesztő

Látszik, hogy most sem csalódhattunk Leiner Laurában. Ez a könyv ugyanolyan fantasztikus lett mint a többi. Igaz a befejezéstől megőrülök és úgy gondolom nem vagyok vele egyedül, mivel február még messze van és addigra pár kedves molytársammal biztos begolyózunk. Igaz én egy kicsit hiányoltam belőle egy konfliktust, de így is nagyon tetszett. Miközben olvastam, párszor könny szökött a szemembe és bennem volt, hogy én nem akarom, hogy ennek az egésznek vége legyen. El sem tudom hinni, hogy Kinga és egy bizonyos személy (nem szeretném elárulni) egymásra találtak. Remélem az utolsó részben is boldogok lesznek. Kíváncsi vagyok, hogy Cortezzel és Renivel mi lesz, hogy Cortezt engedik-e a szülei steward-nak és hogy hazaviszik- e őt . Úgy érzem rengeteg mindenre vagyok kíváncsi és sorolhatnám még egy darabig. De bízom Laurában, hogy ismét egy jó könyvel fog nekünk előrukkolni. Most egyenlőre februárig kell várnom, de utána már sajnos ennek az egésznek vége és nem tudom mit fogok csinálni. Biztos hogyha vége lesz egy nagy üres hely marad bennem ami ezt a könyvet jelképezi. De ez a jövő zenéje ne rohanjunk még annyira előre.


Kedvenc karakter:  Cortez, Kinga, Ricsi, Dave, Zsolti

 Ami kifejezetten tetszett: Az egész!

Ami nem tetszett: Talán az egy kicsit hogy nem volt benne nagy konfliktus. Hamar vége lett.

A történet: 6/5

A karakterek: 5/5

A borító: 6/5

SPOILER idézetek:

" – Ki dobál hógolyót? – rontott ki Máday a porta ajtaján.
– Valaki megtámadta Kardos tanár urat – mondta Ricsi „döbbenten”.
– Ki volt az? – kerekedett el az ig. helyettes szeme.
– Nem tudjuk, csak láttuk, hogy elfutott – felelte Zsolti.
– Merre? – indult le Máday a lépcsőn.
– Arra – mutatott Zsolti a sarkon túlra azzal a szándékkal, hogy elküldi arra Mádayt sétálni.
– Arra?
– Igen. Máday néni, nem lesz nehéz megtalálni, mert kalóz szemkendőt viselt, és ha jól láttam a fél lába fából van – tette hozzá Zsolti, mire Máday megtorpant, és idegesen indult vissza felénk. – Tessék megkeresni! Nem juthatott messzire, hiszen nem lát, és sánta is!
– Nagy Zsolt, az agyamra mész! – dühöngött Máday, addigra meg Kardos is odaért hozzánk."

" – Basszus! – nézett fel Zsolti riadtan a telefonjából.
– Mi az? – kérdezte Dave rémülten.
– Basszus! Ott felejtettem a barátnőmet a suliban! – mondta, aztán olyan röhögésben tört ki, hogy lefeküdt a mellette lévő székre (Macu ölébe) és nem bírt felkelni.
– Hogy érted, hogy ott felejtetted? – kérdeztem nevetve.
– Mittom' én. Annyira görcsöltem, hogy Dave-ékkel minden oké legyen, hogy elfelejtettem, hogy van barátnőm – röhögött, aztán lefordult a székről, és beesett az asztal alá. És ekkor kész, mindenkiből kiszakadt az önfeledt nevetés."

" – Hogy megy a kémia? – érdeklődtem mosolyogva.
– Zsír az egész. Amit nem tudok vegyjelet, annak kitalálok egy új nevet – magyarázta.
– Például? – ráncoltam a szemöldököm.
– Unq. Az unikum – közölte.
– Hát, sok sikert a vegyészpályához – nevettem fel."

" – A többivel mi van? Hol van Pósa? – kérdezte Virágot Máday idegbetegen.
– Ööö… Úgy van, hogy Ricsi reggel lázas volt. Írt sms-t, hogy elég magas.
– Magas, ha? Mennyire? – tette csípőre a kezét Máday.
– Ííííj, hát nagyon. Asszem, 43-at mért – töprengett Virág.
– Jól van, Pósa ezek szerint lassan felforr. Nagyszerű. […]"

" – Aha. Szóval így gondolsz a repülőútra.
– Igen. Miért, te nem? – kérdeztem félve.
– Nem. Nem érdekel, ki ül mellettem, nem érdekel a turbulencia, nem kérek kávét, egyedül nézek filmet, nem alszom a gépen, de legfőképpen, nem beszélgetek.
– Óóó – vigyorogtam boldogan. – És ha hozzád szólnak?
– Nem szólnak.
– De ha mégis.
– Fejhallgató van rajtam végig, akkor is, ha nem hallgatok zenét. Így nem szólnak.
– Ááá. Ügyes – biccentettem elismerően.
– Bárki ülhetett volna mellettem a gépen. Nem érdekel. Egyetlen emberre lettem volna kíváncsi, ha ő nincs velem, akkor mindenki elmehet a…
– Értem – virultam ezerrel. Vagyis, várjunk csak. Az, ugye, én vagyok? Meg sem kellett kérdeznem, Cortez a töprengő fejemet látva elröhögte magát.
– Igen, te – erősített meg. Hűűű :)"

" – Reni. Tudom, hogy ez neked fura – kezdte Cortez, megfogva a kezem. – És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom.
– Igen? – vigyorogtam önfeledten.
– Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.
– Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm.
– Ja, gondoltam, hogy erre nem vagy felkészülve.
– Hozzászokom a gondolathoz. Menni fog. Erős vagyok."