Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8.- Örökké

Felirat hozzáadása

Csak, egy szót tudok mondani: IMÁDOM! Na jó tálán még párat; volt amikor sírtam, volt amikor nevettem, volt amikor a kettőt együtt csináltam. de megérte, mert imádom! Hiszen „Okos kis könyv ez”, el sem hiszem, hogy vége van, egyszerűen nem bírom elfogadni hogy vége van! Nincs többé Cortez, Ricsi, Reni, Zsolti, Kinga, Virág, Dave, Andris, Robi, Gábor, Zsák, Macu és persze Máday. Nincs többé Szent Johanna Gimi. Úgy érzem, és úgy gondolom, hogy életem egyik legjobb döntése volt amikor nem adtam fel a várakozást a dedikáláson, mert a nagy tömeg láttán sokszor úgy voltam vele, hogy „na menjünk innen”, de kivártam, kivártam a soromat és megszereztem. És nem bántam meg. Olvasás közben, sokszor előtörtek benne az emlékek. Laura nem hazudott amikor azt mondta, hogy Corteznek egy teljesen más oldalát fogjuk megismerni. Szóval Leiner Laura kíváncsian várom a további könyveidet, bár én úgy érzem, hogy az SZJG-t nem lehet felülmúlni; azért sok sikert!





Kedvenc karakter: Cortez, Ricsi, Kinga, Virág, Zsolti,
Ami kifejezetten tetszett: Az egész!

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5

A karakterek: 5/5

A borító: 6*/5 -ennek lett a legszebb a borítója!

SPOILER idézetek:

"-Nem megyünk el valahová? – kérdeztem.
-Amikor azt mondod, valahová, akkor pontosan tudod, hogy hová akarsz menni. o? – kérdezett vissza, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.
-Jó, jó. Gondoltam. Öööö… Könyvesbolt és palacsinta – ismertettem be galád módon alőre kitervelt programunkat.
-És velem mi lesz?
-Mmm… Élvezheted a társaságom… – próbálkoztam.
-Wow – felelte nevetve.
-Hé! Ez gonosz volt. Na, jóóó. Akkor elég csak a palacsinta.
-Tudod, hogy elviszlek a könyvesboltba.
-Tudom hát.
-Fél óra?
-Fél óra?
-Hé, le kell ráznom a másik barátnőmet. Adj egy kis időt.
-Vele is programod volt mára? – szálltam be a hülyülésbe.
-Ja.
-Ő mit akart csinálni? – „érdeklődtem”.
-Mozi és pizza.
-Akkor ő jobban illik hozzád – tűnődtem a hallottakon, és kissé furán kezdett kalapálni a szívem.
-Mozi+pizza lányból rengeteg van. Nekem a könyvesbolt+palacsinta kell.
-Hű – bólintottam boldogan. – Akkor huszonöt perc múlva. "

 "Cortez a vizes tincseit kifésülte a homlokából, megragadta a derekam, és magához húzott a vízben, a medence hullámai tükröződtek az arcán. Erről eszembe jutott, hogy enyhén szerelmes vagyok… :) Átkulcsoltam a karomat a nyaka körül, és hagytam, hogy hosszan megcsókoljon.
– Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel az első naptól kezdve? – suttogta halkan.
– Igen – bólintottam bele a vízbe az állammal.
– Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél azon, amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem – fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
– Ez mikor történt? – kérdeztem vékony, még számomra is ismeretlen hangon.
– Folyamatosan. "

"Máday beszállt a mentőautó hátuljába, mire Andris kinyújtotta a kezét. Az igazgatóhelyettes ösztönösen megmarkolta.
– Ne engedje, hogy kivegyék az agyam – kérte Andris a lekötözött hordágyról.Máday idegesen megvakarta a homlokát.
– Ne aggódj, fiam, neked olyanod nincs – mondta, majd becsukták az ajtót. Az utolsó kép, amit láttunk, hogy Máday fogja Andris kezét."

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás dátuma:  2013. 03. 11.

Oldalszám: 744 oldal