Fülszöveg:
"
Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.
Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…"
SPOILER
I-M-Á-D-T-A-M, ugyanolyan jó volt, mint az előző. Bár sokan azt írták hogy nem volt annyira izgalmas az eleje, mint az első, de mivel befejeztem az elsőt és rá 3 órára elkezdtem a 2-at, szinte olyan volt, mintha a kettő egy könyv lenne. Imádtam Marcot, nekem sokkal szimpibb, mint Jace, bár őt is bírom, hiszen hősködött és meg akarta menteni Faythe életét. Apropó Faythe, na őt meg bírtam volna tépni a közepétől kezdve amikor összeveszett Marc-al. Mi a ******* nem bírta elfogadni azt a gyűrűt?!Fúú Andrew és Luiz! Manx-ot viszont a végére bírtam, nagyon váratlanul ért, hogy terhes. Faythe és Faythe mami pedig végre elintézték Luit-t :) . Nagyon szerettem a nyomozós jeleneteket is. Na én egyre jobban kezdek szerelmes lenni Rachel Vincent írásába, egyszerűen imádom őt(is), de hogy csinálhatott ennyire borzasztó függővéget?!. Alig várom a következő részt!
Best of idézetek:
"– Jeff, adj valamit inni az uraknak – fordult a vörösbe öltözött ribanc, bocsánat, egzotikus táncos, a pultoshoz…."
"Vic szeme kitágult, én felé zuhantam, sem fékezni, sem kitérni nem bírtam. Kitártam a karomat, és egy balettozó víziló kecsességével landoltam rajta."
"– Minden férfi tudja, hogyan működik a kávéfőző – erősködött apám, és felállt, hogy velem jöjjön a konyhába. – Alapvető túlélési ösztön. Tizenkét évesen főztem le az első kávémat, habár anyám még négy évig nem engedte, hogy igyak is."
"Komolyan beszélek, Ethan. – Apánk arca elsötétült. – A világ nem készült fel az utódaidra. És én sem. <3"
"– És mit mondanánk? – támadtam rá, mert már láttam is magam előtt a többi tanácstag döbbent arcát. – A Tanács vezetőjének lánya az ebédszünetben, egy gyors numera közben véletlenül megfertőzte az ember pasiját, aki aztán hazáig követte, és amerre járt, sztriptíztáncosok tűntek el?"
"– Adok én neked, öt másodpercet adok, hogy felkelj, mielőtt végét szakítom minden apró lehetőségednek, hogy valaha is gyereket csinálj, akár nekem, akár másnak! Nem szabadultam ki – ami azt illeti, szinte meg sem mozdítottam Marcot – de a düh tisztán kiolvasható lehetett a szememben, mert apám megköszörülte a torkát és mindketten ránéztünk.
– Marc, kelj fel!
A szám is elnyílt meglepetésemben, a kezem visszahullott a hasamra. Az alfa nekem ad igazat? Marc helyett? Befagyott a pokol? Piros hó esik?
Apámra mosolyogtam, örültem, hogy támogat, még ha nem is volt rá szükségem. Le tudtam volna vetni magamról Marcot. Már volt rá példa.
De aztán apám egyszerűen hazavágta a pillanatot, amely apa és lánya minden előjel nélküli kötődését jelenthette volna. Marc szemébe nézett, finom ráncokkal szegélyezett szájszeglete mosolyra húzódott.
– Unokákat akarok."
Kedvenc karakter: MARC, Faythe, Jace, Ethan,
Ami kifejezetten tetszett: akció jelenetek, nyomozás
Ami nem tetszett: Nem is az hogy nem tetszett hanem inkább amire dühös voltam: FAYTHE, hogy elutasította Marcot, aztán meg sírt a szája.
A történet: 6/5
A borító: 5/5 - nagyon tetszik (ez is)
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.
Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…"
SPOILER
I-M-Á-D-T-A-M, ugyanolyan jó volt, mint az előző. Bár sokan azt írták hogy nem volt annyira izgalmas az eleje, mint az első, de mivel befejeztem az elsőt és rá 3 órára elkezdtem a 2-at, szinte olyan volt, mintha a kettő egy könyv lenne. Imádtam Marcot, nekem sokkal szimpibb, mint Jace, bár őt is bírom, hiszen hősködött és meg akarta menteni Faythe életét. Apropó Faythe, na őt meg bírtam volna tépni a közepétől kezdve amikor összeveszett Marc-al. Mi a ******* nem bírta elfogadni azt a gyűrűt?!Fúú Andrew és Luiz! Manx-ot viszont a végére bírtam, nagyon váratlanul ért, hogy terhes. Faythe és Faythe mami pedig végre elintézték Luit-t :) . Nagyon szerettem a nyomozós jeleneteket is. Na én egyre jobban kezdek szerelmes lenni Rachel Vincent írásába, egyszerűen imádom őt(is), de hogy csinálhatott ennyire borzasztó függővéget?!. Alig várom a következő részt!
Best of idézetek:
"– Jeff, adj valamit inni az uraknak – fordult a vörösbe öltözött ribanc, bocsánat, egzotikus táncos, a pultoshoz…."
"Vic szeme kitágult, én felé zuhantam, sem fékezni, sem kitérni nem bírtam. Kitártam a karomat, és egy balettozó víziló kecsességével landoltam rajta."
"– Minden férfi tudja, hogyan működik a kávéfőző – erősködött apám, és felállt, hogy velem jöjjön a konyhába. – Alapvető túlélési ösztön. Tizenkét évesen főztem le az első kávémat, habár anyám még négy évig nem engedte, hogy igyak is."
"Komolyan beszélek, Ethan. – Apánk arca elsötétült. – A világ nem készült fel az utódaidra. És én sem. <3"
"– És mit mondanánk? – támadtam rá, mert már láttam is magam előtt a többi tanácstag döbbent arcát. – A Tanács vezetőjének lánya az ebédszünetben, egy gyors numera közben véletlenül megfertőzte az ember pasiját, aki aztán hazáig követte, és amerre járt, sztriptíztáncosok tűntek el?"
"– Adok én neked, öt másodpercet adok, hogy felkelj, mielőtt végét szakítom minden apró lehetőségednek, hogy valaha is gyereket csinálj, akár nekem, akár másnak! Nem szabadultam ki – ami azt illeti, szinte meg sem mozdítottam Marcot – de a düh tisztán kiolvasható lehetett a szememben, mert apám megköszörülte a torkát és mindketten ránéztünk.
– Marc, kelj fel!
A szám is elnyílt meglepetésemben, a kezem visszahullott a hasamra. Az alfa nekem ad igazat? Marc helyett? Befagyott a pokol? Piros hó esik?
Apámra mosolyogtam, örültem, hogy támogat, még ha nem is volt rá szükségem. Le tudtam volna vetni magamról Marcot. Már volt rá példa.
De aztán apám egyszerűen hazavágta a pillanatot, amely apa és lánya minden előjel nélküli kötődését jelenthette volna. Marc szemébe nézett, finom ráncokkal szegélyezett szájszeglete mosolyra húzódott.
– Unokákat akarok."
Kedvenc karakter: MARC, Faythe, Jace, Ethan,
Ami kifejezetten tetszett: akció jelenetek, nyomozás
Ami nem tetszett: Nem is az hogy nem tetszett hanem inkább amire dühös voltam: FAYTHE, hogy elutasította Marcot, aztán meg sírt a szája.
A történet: 6/5
A borító: 5/5 - nagyon tetszik (ez is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése